Mindenszentek ünnepe

Részletek Készült: 2017. november 01. szerda, 08:57 A keresztények a 9. századtól ünneplik a mindenszentek napját november elsején. A halottak napja pedig egy bencés apát kezdeményezése volt, hogy az üdvözült lelkek mellett, egy nappal később, emlékezzünk meg valamennyi elhunyt hívőről is.

A keresztények a 9. századtól ünneplik a mindenszentek napját november elsején. A halottak napja pedig egy bencés apát kezdeményezése volt, hogy az üdvözült lelkek mellett, egy nappal később, emlékezzünk meg valamennyi elhunyt hívőről is.



November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel.

Keleten már 380-ban megülték ezt az ünnepet, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati Egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel.

III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep.

„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas Egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő Egyház.


Több mint ezer éve emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről

Festum omnium sanctorum, a mindenszentek, amelyet a katolikus keresztény világ november elsején ünnepel. Eredete egy kelta pogány ünnepre, a Samhainra vezethető vissza.  Ez a nap jelentette a kelta népek számára az új év, valamint a tél és a sötétség kezdetét.

Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.

A keresztény közösségek a hetedik századtól egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep mindenszentek ünnepeként élt tovább.

Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte, ezzel egyetemessé tette az új ünnepet.

A mindenszentek ünnepét november másodikán a halottak napja követi. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól minden liturgiában megtalálható volt a Szentmisében. Az egyházban először 998-ban ünnepelték. Cluny-i Szent Odilo bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.

Az eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. Így nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték.

Az evangélikusok a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepek közé. A reformátusok szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról.

gondola.hu