A Lakiteleki Népfőiskola ötödik alkalommal szervezte meg a Vámbéry Ármin Kollégium hétvégéjét december 6-8-ig. Az eseménynek ismételten a Hungarikum Liget adott otthont. A téma a legkeletebbi türk ország, Krigizisztán volt.
Péntek délután a Magyarországon tanuló kirgizisztáni egyetemisták tartottak zenés-táncos előadást országuk műveltségéről. Emellett négy diák Ajtmatova Ajzsana, az Eötvös Lorád Egyetem tanulója, Dajana Blimbekova, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója, Amantur Taalajbek Uulu a Corvinus egyetem részéről, valamint Szaadat Gyurajeva az ELTE diákja külön vetítettképes, angol nyelvű előadásban beszéltek Kirgizisztánról Kyrgiz characteristcs and kyrgizikums címmel. Elsősorban a tánc szerzett maradandóbb emlékeket, de az előadás is igen emberközeli szempontból mutatta be azt az országot, amire az európai közvélemény a 19. századi orientalizmus fényében tekint. Utánuk következett Pornói Bendegúz túravezető, aki Kalandtúrák Kirgizisztánban címmel beszélt a belső-ázsiai országba vezetett túráiról. Amellett, hogy szerfelett látványos prezentációval érkezett, ami technikai korlátok között ideálisan bemutatta ezen ország vad szépségét, viszonylagos természeti érintetlenségét, nagyon érdekes történeteket mesélt a kirgizekről, valamint a kalandtúrákon tapasztalt jelenségekről. Nagyon nyitottan viszonyult a Kollégiumhoz, bőségesen válaszolt minden kérdésre, és még az előadás után is szívesen osztott meg tapasztalatokat, immár informálisabb körben.
Szombaton reggel 9-től először Sultan Raev, a TÜRKSOY főtitkára köszöntötte röviden az egybegyűlteket. Ezután Abdildazsan Akmatalijev akadémikus következett, aki Manasz: szellem és a lélek birodalma című, kirgiz nyelven tartott, Somfai Kamirbek Azbajeva Aida, Somfai Kara Dávid magyar orientalista felesége által tolmácsolt előadásában a kirgiz nemzeti eposz szerepéről, múltjáról, jelentőségéről beszélt. Akmatalijev urat az angol British Broadcasting Corporation alkalmazottja, kirgiz vezető szerkesztője, Gulnara Kasmambetova asszony követte. Ő Existentialism of the Kyrgiz epic „Manas”- A Manasz eposz egzisztencializmusa címet választotta előadásának, amelyben folytatta, kiegészítette az előző előadó gondolatait. A délelőtti ünnepi programra a Rokontudatú Népek Panteonjában került sor, Szajakbaj Karalajev manaszcsi, Manasz-énekes szobránál. Itt először Sultan Raev beszélt, aztán Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke szólalt fel. Szót kapott Gulbara Abdulkalikova, a kirgiz Kulturális, Információs, Sport és Ifjúsági miniszter-helyettes is, valamint Kuscsubekov Talantbek, Kirgizisztán rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Magyarországon. A megemlékezés fénypontját azonban kétségkívül a Guiness-rekorder Ruszbaj Iszakov manaszcsi előadása jelentette, sok jelenlevő először hallhatta a Manasz eposz éneklését.
Délután is egy megemlékezéssel kezdődött, a Magyarország demokratikus átmenetében élen járó társadalmi-politikai mozgalom, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagjának, Csurka Istvánnak avattak mellszobrot a Hungarikum Ligetben. A Kölcsey-házban rendezett, széleskörű médianyilvánosságot kapott ünnepi eseményen elsősorban Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF egy másik alapítója méltatta Csurka Istvánt. Ezután Schmidt Mária történész, a Terror Háza múzeum igazgatónője beszélt Csurka Istvánnak az emlékezetpolitikában szerzett erényeiről. Beszédet mondott Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő, a Stefanidák Magyar Közössége a Nemzetért Alapítvány alapítója.
A délután tematikusabb részének folytatásaként Sultan Raevvel, immáron nem politikusi, hanem írói voltában beszélgetett Goretity József műfordító. Beszélgetésük témája Raev úr Kárhozat című regénye volt. Ez egy világirodalomból, nagyjainak alkotásaiból jelentősen inspirálódott, mégis egyedien belső-ázsiai eposzmondó hagyományokra épített misztikus regény, cselekménye központjában hét, elmegyógyintézetből megszökött, hideg sivatagban bujdosó ember története áll, akik a Szentföldet keresik, és mindannyian egy belső, lelki utazáson vesznek részt. Az igen megrázó erejű irodalmi alkotást Goretity tanár úr fordította magyarra, a munka Kirgizisztánon kívül is jelentős sikereket ért el. Az irodalmi kitekintés után ismét Manasz vitéz lépett a programok vezérfonalának mentére, három nagy manaszcsi rokona beszélt róla: Kanibek Karalajev, Szajakbaj Karalajev unokája, Gulnara Kasmanbetova, Szaparbek Kaszmanbetov lánya és Kanat Mambetalijev, Urkas Mambetalijev fia. A neves Manasz-énekesek utódai a felmenőik teljesítményéről, pályafutásáról, egyáltalában véve személyi vonásaikról beszéltek. Mindezek után szellemi pihenőt jelentett a lótejből erjesztett, enyhén alkoholos, jellegzetes sztyeppei ital, a kumisz, valamint a tejből és sóból készült sajtkészítmény, a kurut megkóstolása, amellyel a kirgiz küldöttség tagjai látták el a Kollégiumot. A lelkiekben, szellemiekben és mint láthatjuk, testiekben is bőséges élményekkel, tapasztalatokkal szolgáló nap zárásaként a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény kezelője, Szilágyi Áron dorombművész tartotta meg Kirgiz népi hangszerek és a doromb című, rendkívül közvetlen, lendületes, majdhogynem stand-up jellegű előadását. Művész úr Kirgizisztánban tett útjairól, az ott szerzett szakmai és emberi tapasztalatokról mesélt, és mindezt igen felüdítette azzal, hogy rendszeres időközönként megszólaltatta különféle dorombjait.
Vasárnap reggel a Ligetszépe Gyógyászat előtt az anyák megmentőjére, Semmelweis Ignácra emlékeztek a kollégisták a párhuzamosan futó Bárczi Gusztáv-, Boldog Ceferino-, Hungarikum- és Szent Imre- kollégiumok tagjaival egy kopjafaavatás apropóján. Ezután ismét az összes kollégiumnak tartott előadások következtek a Kölcsey-házban. Egészségére! -volt az előadás összesített címe, minek keretén belül Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa, tanszékvezető egyetemi tanár; Bogos Krisztina, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgató főorvosa; Andréka Péter, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet főigazgató főorvosa beszélt külön-külön az elmúlt években magyarországi orvosi intézményekben elért áttörésekről. A program záróepizódját egy kirgizisztáni magyar diplomata előadása jelentette, amelyben a tengertől elszigetelt ország külpolitikája mellett számtalan más témáról is szólt, nagyon szépen rámutatva ezen területek egymásra fedettségére, kölcsönhatására.
Összességében elmondható, hogy az ötödik hétvégén a Vámbéry Ármin Kollégium tagjai az adott időkeretekhez mérten igen változatos tudást és élményt gyűjthettek maguknak Kirgizisztán kultúrájáról, természetéről, gasztronómiájáról, néprajzáról, irodalmáról, mindezt a Lakitelekhez szokott kellemes, pihentető, szórakoztatva tanuló módon.
Konnát Árpád
