2020. szeptember 27. vasárnap Adalbert napja van. Holnap Vencel napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


A 20. században a Horvátországban élő drávaszögi tömbmagyarság volt a magyar királyság állampolgára, majd a trianoni határmegvonás következtében a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban anyanyelvi jogaitól megfosztva élt.



A második világháborút megelőzően szülőföldjük rövid időre újból az anyaországhoz tartozott, utána a horvát tagköztársaság részeként az avnoji Jugoszláviához került. A délszláv állam széthullását követően szerb irányítás alatt élt a lakossága, miután a Jugoszláv Néphadsereg megszállta. Hét esztendőt kellett várniuk a magyaroknak arra, hogy Horvátország állampolgáraiként ismét szabadok lehessenek.

A horvátországi magyarság legnépesebb része a Drávaszögben él. A szlavóniai magyarság a Dráva jobb partján négy Árpád-kori települést (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu, amely ma már Eszék szerves része) népesít be. Mintegy kétezer magyar az Adria parti városok lakója: legtöbbjük a második világháborút követő évtizedekben költözött a tengerpartra.

A magyar népesség drasztikus fogyatkozásának előidéző oka elsősorban a születések kis száma, a lakosság elöregedése (Horvátországban az átlagéletkor 41,7 év, a horvátországi magyaroké 50,7 év), valamint az egyre erősödő asszimiláció. A horvátországi magyarság lélekszáma 1948-ban 51 399, a délszláv háború kirobbanásakor 22 355, 2001-ben 16 595, 2011-ben 14 048 fő, közülük a magyart 10 231-en vallották anyanyelvüknek.

Drasztikus számok!

Összefoglaló a könyv borítójáról (2015)

A kutatásról készült film ide kattintva tekinthető meg


Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!