2021. szeptember 25. szombat Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina, Pál napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


Szent-Györgyi Albert Kollégium

Vajon mi hozza össze az embereket a Kárpát-medence különböző szegleteiből, a nyugati határszéltől az Alföldön át, Erdélytől Kárpátaljáig? Mi érdekelhet éppúgy egy szociológust, egy zoológust, egy református lelkészt, egy jogászt, egy fizikust (és még sorolhatnánk)?

Vajon mi hozza össze az embereket a Kárpát-medence különböző szegleteiből, a nyugati határszéltől az Alföldön át, Erdélytől Kárpátaljáig? Mi érdekelhet éppúgy egy szociológust, egy zoológust, egy református lelkészt, egy jogászt, egy fizikust (és még sorolhatnám őket szakmánként – a kötetben mindegyiküket megtalálják)? Miért érdemes két éven keresztül összesen nyolc hétvégét és két nyári rövid hetet (4-5 napot) Lakiteleken, a Népfőiskolán tölteni, családot és munkát otthon hagyva? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel magunknak, amikor férjemmel megálmodtuk a Szent-Györgyi Albert Kollégiumot, annak célját, tematikáját, programját.

Magasra tettük a mércét, nívós csapatot szerettünk volna toborozni és egy izgalmas kísérletezés részesévé tenni. Valóban kísérleteztünk, amikor nekiláttunk, hogy a kollégium keretein belül, a tudomány megosztott világában tevékenykedő tehetségeknek közös nevezőt keressünk, őket egy közösséggé kovácsoljuk, továbbá szoros együttműködésen alapuló intenzív munkára és gondolkodásra késztessük. Ma, amikor a tudományos ranglétrán történő gyors előrehaladás elvárása prés alatt tartja a kutatókat, a doktoranduszok és a tudomány iránt érdeklődők szeme előtt legtöbbször az lebeg, hogy milyen minősítés, elismerés szerezhető meg egy-egy továbbképzés által. A kiválasztási fázisban számos, azzal kapcsolatos kérdés érkezett hozzánk, hogy a Szent-Györgyi Albert Kollégium elvégzése milyen oklevél megszerzésével jár együtt. Válaszunk minden esetben így hangzott: „semmilyennel”. Néhányaknak már ez elég volt ahhoz, hogy be se nyújtsák pályázatukat. Ugyanakkor mindazok, akik végigjárták velünk ezt a nem szokványos utat, képessé válva arra, hogy egy hosszú hétvége erejéig kiszakadjanak rohanó környezetükből, hogy lassabb fokozatba kapcsoljanak, hogy türelemmel hallgassák végig társaikat, nyissák meg elméjüket ismeretlen tudományterületek felé, megtanulhattak más dimenzióban jelen lenni és felfedezni, milyen csodálatosan sokszínű a világunk és mégis mennyi közös van bennünk. Sosem felejtem el a kételyeket az arcokon, amikor első alkalommal azt a feladatot kapták kollégistáink, hogy találjanak közös pontokat egymás között. Ennek teljesítése látszólag nehéznek tűnt, ugyanakkor hamar kiderült, hogy rengeteg közös ismérvet tudtak felsorakoztatni a véletlenszerűen összeállított csoportok. Egészen döbbenetes élmény volt például egyik csapat számára a felfedezés, hogy mindannyian szelektíven gyűjtik a hulladékot, vagy, hogy mindannyian szednek C-vitamint. Szépen lassan rádöbbentünk, hogy bár elsőre úgy tűnhet, hogy nincs sok közös témája az informatikusnak a történésszel, mégis egyre több mondanivalónk lett egymás számára. A kollégium hamar érdeklődő közösséggé vált, minőségi órákat töltöttünk együtt, készültünk arra, amit hallani fogunk, közösen dolgoztunk feladatokon, gondolkodtunk, játszottunk, kipróbáltuk lehetőségeinket és korlátainkat moderátorként, előadóként, interjúalanyként egyénileg éppúgy, mint csapatban – mindezt egy termékeny, ugyanakkor védett környezetben.

Lakitelek szellemiségének megtapasztalása által, már első alkalommal nagyon intenzív és pozitív véleményeket hallhattunk a résztvevőktől. Mi ezt tekintjük Lakitelek varázsának, amely Lezsák Sándor és a Népfőiskola teljes stábja keze munkája: érzékeinkkel némelykor kitapintható, mégis megfoghatatlanul lengi körül a helyszínt. Belekóstolva ebbe a közegbe, könnyen egymásra találnak a hasonló lelkületű, nyitott, intelligens emberek, és ha már összejött egy ilyen társaság, hatékonyabb a munka, a tanulás, a tapasztalatcsere. A szervezők számára mindazonáltal igazi kihívást az jelent, hogy a keretet magvas tartalommal töltsék meg, olyannal, aminek hatása kitart legalább 2-3 hónapig, hogy amikor a következő hétvégéhez érkezünk, a korábbi pozitív benyomások és az újabb hívogató program elegendő motivációt adjon kollégistáinknak ahhoz, hogy minket, vagyis a Szent-Györgyi Albert Kollégiumot válasszanak arra a hétvégére.

Többnyire izgalommal kísértük végig a kollégium belső erőinek alakulását, folyamatosan terelgetve a társaságot a szoros összetartozás és az erős csoportlét felé. A közösséggé formálódás feltétele a rendszeres találkozás, hiszen e nélkül nem alakulnak ki kapcsolatok és szinte lehetetlen közös alapokra építeni tematikát éppúgy, mint csoportélményeket. Szerencsére sok-sok szép pillanatot éltünk át a Népfőiskola falain kívül is, amelyek láthatatlan szálai pókhálóként fonják össze a hallgatókat. A kollégium egyre inkább „saját lábára állt”, és egy-egy egyéni kezdeményezés által közösségi szabadidős programok, korcsolyázás, strandolás, természetvédelmi területlátogatás, olimpiai megnyitó nézés, bulik és egyéb találkozók jöttek létre országszerte. A szórakozás mellett energiáinkból karitatív tevékenységre is futotta. Nyolcfős különítményünk 2012 telén tudománynépszerűsítő missziót teljesített Kárpátalján, arra bíztatva a továbbtanulás előtt álló középiskolásokat, hogy érdemes folytatni tanulmányaikat, elmerülni a tudományokban, csiszolni az elmét még akkor is, ha a feltételek olykor kedvezőtlennek mutatkoznak. A felejthetetlen kárpátaljai kampány logisztikáját, elszállásolásunkat, vendéglátásunkat egyik kollégistatársunk vállalta magára, aki azóta elindította és sikeresen vezeti a Kárpátaljai Népfőiskola Egyesületet.

Az összetartozás érzését segítették a nyári egyetemeken – a Kollégiumok Dalversenyén és a Ki Mit Tud?-on – elért sikereink is, amelyeknek komoly közösségépítő hatásuk volt, úgy a felkészülési időben, mint a színpadon. Kiderült, hogy ez a társaság nagyon színes, nagyon kreatív és képes az együttműködésre. A kollégium egy év alatt még fejlődni is tudott, ugyanis míg az első nyári egyetemen alig sikerült a sportban eredményt elérnünk, egy évvel később, sok apró egyéni teljesítmény összeadódása által, váratlanul az élen végeztünk. Az esti táncos mulatságok is a csapat erősségének bizonyultak, és a tábortűz melletti közös nótázások szintúgy beleégtek emlékezetünkbe. Bár számos alkalom adódott a kötetlen beszélgetésekre, mégis, az utóbbi fél évben azt is megtapasztalhattuk, hogy munka közben ismerszik meg igazán a másik.

A Szent-Györgyi Albert Kollégium ajándéka ez a kötet, amelyben kollégistáink sok-sok munkája fekszik. A kötetfejezetek – pusztán érdeklődési kör alapján összeszerveződő – szerzőinek egy csapatban történő találkozásai olyan ismeretlen erők egymásra hatását eredményezték a munka során, amelyek sokszor próbára tették a csapattársak és a szerkesztők türelmét, kitartását, hitét és elkötelezettségét. A lakiteleki hétvégék azonban igyekeztek ezeken a problémákon enyhíteni, hiszen a személyes jelenlét újraértelmezi az esetleges félreértéseket, konfliktusokat. Voltak olyan pillanatok, amikor a „határidő prés” súlya alatt és az egymásrautaltság feszültségében csak az S.O.S. távkapcsolat, a konferenciabeszélgetés segített a csapatot a holtponton továbblendíteni. A nehéz helyzetekben ugyanakkor kimondatlanul is ott volt az eddigi közös élményanyag, az elvárás önmagukkal, a versenyszellem a többi kötetcsapattal és a lojalitás a Szent-Györgyi Kollégiummal szemben. Mindazok, akik „kiizzadták magukból” ezt a közös művet, egy pozitív tapasztalást szerezhettek arról, hogy néha tetemes erőfeszítések árán ugyan, de lehetséges ennyi féle, térben és szakmában egymástól távol lévő, különböző gondolkodású ember számára, érték alapon történő elköteleződéssel felvértezve, önkéntesen alkotni, közösen adni, mondani valamit a világról.

Mi, akik ebben a kötetben szerepelünk, valamint társaink, akikre jó szívvel emlékezünk, felejthetetlen közösségi élmény részesei lehettünk a Szent-Györgyi Albert Kollégium által, amely mostantól a Lakiteleki Népfőiskola láthatatlan arcképcsarnokába kerül. Kollégistáink kezében a lehetőség, hogy évek múltán úgy tekintenek-e majd vissza erre a tablóra, mint egy fiatalkori fényképükre, amely azóta érett, változott, alakult, de létezik és továbbél, vagy pedig megmarad képzeletbeli almanachnak. Szívből remélem, hogy együtt maradunk, megmaradunk, és ha csak időszakosan is és csupán foltokban leszünk képesek csoportosulni, továbbviszik néhányan a fáklyát és újakat lobbantanak, továbbá, hogy az itt megszerzett barátságok örökké kitartanak. Mindazt, amit a két év alatt közösségként megtapasztaltunk, elvisszük magunkkal a képzeletbeli útra, ami még előttünk áll földi pályafutásunk során. Az én batyum jócskán gyarapodott – a magam részéről, hála és köszönet mindezért!

Kristófné Gungl Rita                               
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezője