2021. szeptember 25. szombat Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina, Pál napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


Szent-Györgyi Albert Kollégium

Egy kutatás eredményessége sok szereplő serkentő együttgondolkodásán, és több tényező szerencsés együttállásán múlik. Az adott pillanat alapvető tudományos igazságaiban való egészséges kételkedés, a kodifikált gondolatok megkérdőjelezése, a határok feszegetése, továbbá a tudatos és módszeres építkezés és előrehaladás együttesen vezethetnek új felfedezésekre.

Egy kutatás eredményessége sok szereplő serkentő együttgondolkodásán, és több tényező szerencsés együttállásán múlik. Az adott pillanat alapvető tudományos igazságaiban való egészséges kételkedés, a kodifikált gondolatok megkérdőjelezése, a határok feszegetése, továbbá a tudatos és módszeres építkezés és előrehaladás együttesen vezethetnek új felfedezésekre. Nem szokványos találkozások, a mindennapokban nem használt agytekervények megdolgoztatása, a hétköznapi keretekből történő kilépések és az új kihívások felé történő fordulás különös jelentőséggel bír a pályájuk elején lévő fiatalok esetében. Közösséget alkotni, az egyes, egymástól távol eső tudományterületek között hidat építeni, fontos, de látókörön kívül eső ismereteket átadni – ezek a meglátások játszották a legmeghatározóbb szerepet abban a gondolatmenetben, ami elvezetett a Szent-Györgyi Albert Kollégium tudományos, szakmai és közéleti képzési program céljainak meghatározásához, tematikájának kialakításához és a kurzus elindításához.

A tudomány kalákában épül. Mégis, a kutatóvá válás mérföldkövének elérése, a PhD fokozat megszerzése sokszor egy magányos vállalkozás. Egy olyan út, amit, bár segítőink vannak, de alapvetően egyedül kell végigjárnunk. Utunkra fényt vetnek tanítóink és tanáraink, jóakaróink és barátaink, segítőink és példaképeink. Lámpásként szolgálnak munkahelyi, kutatóintézeti elöljáróink, kollégáink, alkotótársaink és kritikusaink. Az ezen az úton megszerzett tudás és élmények alapjaiban határozzák meg a folytatást, azonban rendre újabb és újabb kihívások, újabb elérendő csúcsok várnak ránk, amelyek kellő lelkesedéssel, hivatástudattal és kapott talentumaink segítségével teljesíthetők, megmászhatók.

Az ötlet és a meglátás, hogy szükség van egy olyan programra, ami a fiatal kutatókat összefogja, két forrásból táplálkozott.

A Magyar Tudományos Akadémia 2007-ben indított egy „Tudománykommunikáció és kutatásmenedzsment” elnevezésű képzést, aminek keretében, fél éven keresztül, heti egy délutánt töltött együtt az ország különböző részeiről érkezett és a tudomány különböző területeivel foglalkozó szakember, fiatal kutató vagy már komoly elismertségre szert tett professzor. A magas színvonalon megvalósított program keretében sajnos az igazi közösségé válás keretei nem voltak adottak, az együtt töltött időt többnyire az előadások meghallgatása jellemezte, és csak néhányunkon múlt, hogy valamilyen szintű kapcsolat mégiscsak megmaradt közöttünk. Mindenesetre a tanfolyamon résztvevők létszáma és a tőlük kapott visszacsatolások megerősítették azt a gondolatot, hogy szükség van hasonló, praktikus ismereteket átadó képzésekre.

A másik forrást egy többnyire önszerveződő csoport jelentette, amely Klebelsberg-kör néven működött rövid ideig. A mintegy tizenöt tagot számláló, fiatal értelmiségiekből álló társaság célja nem volt több annál, minthogy két-háromhavonta találkozva lehetőséget teremtsen beszélgetésre vagy egy-egy előadás meghallgatásra. Bár ez a csoport sem tudott igazi közösséggé válni, és két év után megszűnt, az ottani beszélgetések táplálták azt a megérzést, hogy igenis szükség van olyan alkalmakra, ahol fiatal értelmiségiek találkozhatnak, gondolatokat cserélhetnek és olyan ismereteket, kapcsolatokat szerezhetnek, amelyek segíteni tudják őket pályájuk során, különösen annak elején. Bő két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a két szál egy harmadikkal összefonódva egy negyedikben folytatódhasson.

A Lakitelek Népfőiskola 2008 decemberében indította Konrad Adenauer Kollégium nevű képzését azzal a céllal, hogy minél több fiatallal ismertesse meg Konrad Adenauert és a nevével fémjelzett keresztény alapokon nyugvó, közéleti szerepvállalást. Az itt eltöltött két év során mindezek mellett a Népfőiskolát, annak működését és szellemiségét is megismerve jött a gondolat, hogy mi lenne, ha az intézménnyel karöltve, az alapítvány támogatásával itt indítanánk el egy képzést, a tudománnyal valamilyen formában foglalkozó fiatalok számára. Az elképzeléssel megkeresetem Lezsák Sándort, aki nagy nyitottsággal hallgatott végig és bíztatott, hogy Feleségemmel lássunk neki a szervezésnek.

Már első beszélgetésünk során kijelöltük a kereteket és hozzávetőlegesen meghatároztuk a tematikát. Javaslata alapján a képzés a Szent-Györgyi Albert Kollégium nevet kapta – azért, mert a tudósnak van egy mellszobra a Népfőiskolán, és azért, mert személye a nemzetünknek is gondját viselő, világhírű tudós jelképe, és így, a tudományos pályára készülő vagy a tudomány eredményeivel foglalkozó fiatalok példaképe.

Ezek alapján, 2010 tavaszán kezdődött meg a Szent-Györgyi Albert Kollégium képzési tematikájának összeállítása, aminek során két fő elv vezérelt: a mindennapi életben is hasznosítható ismereteket átadni a tudománykommunikáció, az innováció menedzsment, a kutatásmódszertan és a tudománypolitika terén, valamint céljainkat, elképzeléseinket, hitünket és meglátásainkat szilárd alapokra helyezni.

A képzés célcsoportját olyan fiatal értelmiségiek képezték, akik fontosnak tartják a magyar oktatás és tudomány által képviselt tudás elismertségét, akik hivatást és kedvet éreznek a tudományos, szellemi és kulturális közéletben való erkölcsös és professzionális részvételre, nyitottak ebben az irányban, és ismereteket kívánnak szerezni e téren. Mindezek megfogalmazásához sok segítséget kaptunk dr. Náray-Szabó Gábor professzor úrtól, az MTA Könyvtára főigazgatójától, dr. Pakucs János úrtól, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnökétől, valamint dr. Szendrő Péter professzor úrtól, a Szent István Egyetem rector emeritusától. Hozzájárulásukkal 2010 októberére állt össze az az anyag, amivel egy terjesztési kampányba kezdtünk.

Ennek során elsősorban a doktori iskolákat és az MTA kutatóintézeteit vettük célba, de a felhívást eljuttattuk szakkollégiumok, tudományos diákkörök és szervezetek számára is. Megjelentünk az MTV Ma reggel című élő műsorában, beszélgetés hangzott el az Echo TV-ben, a Lánchíd Rádióban, a Kossuth Rádión, valamint egy interjút közölt a Magyar Nemzet.

Mindezek hatására szép számmal érkeztek megkeresések, kérdések és jelentkezések. A pályázóktól egy önéletrajzot, egy ajánlást, és egy könyvajánlót kértünk. Mindezek elegendő információt biztosítottak ahhoz, hogy a jelentkezők közül ki tudjuk választani azt az 50-et, akik megkaphatták a Népfőiskola ösztöndíját, és 2011 februárjában megkezdhették a Szent-Györgyi Albert Kollégium képzési programját.

A képzési hétvégék beosztását úgy állítottuk össze, hogy legyen benne reál és humán alapokon nyugvó téma, szóljon elméletről és gyakorlatról egyaránt, támogassák, segítsék az elhangzottak a résztvevők tudományos és szakmai életpályáját, biztosítson kézzelfogható ismereteket, nyújtson kitekintést új területekre és hozzon létre új kapcsolatokat. Maradjon idő egymásra, a csoportra a képzés végére elkészülő kötetre, valamint kikapcsolódásra, szabadidős tevékenységre, kultúrára, beszélgetésre – és mindez férjen bele a péntek estétől vasárnap ebédig terjedő időintervallumba. Intenzív, aktív és magával ragadó programokat igyekeztünk összeállítani, ami teljes jelenlétet kívánt.

Készségeinket, képességeinket váratlan helyzetekben nehéz tudatosan használni, ugyanakkor intuíciónkra leginkább az ilyen esetekben támaszkodhatunk. Mivel mindezek terén a gyakorlás rengeteget tud segíteni, javítani, ezért rendszeresen tartottunk fejlesztő tréningeket, amelyeken kollégistáink védett körülmények között próbálhatták ki magukat csoportmunkában, időnyomás alatt, rádiós és televíziós interjúhelyzetekben. Ugyancsak ebbe a körbe illettek bele az úgynevezett tízperces előadások, melyek során a résztvevők tíz percben összefoglalták, hogy mi az ő kutatási területük, szakmájuk és azon belül mivel foglalkoznak, milyen eredményekkel büszkélkedhetnek, és milyen, a jövőre vonatkozó elképzeléseik vannak. A hallgatóság pedig – egy értékelő lap kitöltésével – többszempontú visszajelzést adhatott az előadásokról, ezzel is segítve társaikat.

Előadónak olyan ismert és elismert kutatókat, oktatókat, szakembereket vagy közéleti személyiségeket kértünk fel, akik életükkel és elért eredményeikkel példaként állhatnak előttünk, akiktől érdemes tanulnunk, és akik adott esetben minket is tudnak segíteni egy jó tanáccsal, egy meglátással vagy egy hasznos ötlettel. Vendégeinktől nem csak egy előadást kértünk, hanem lehetőséget egy-egy beszélgetésre, kötetlenebb formában együtt töltött időre. Szervezőként nagy gondot fordítottunk arra, hogy azokkal, akiket meghívtunk a Népfőiskolára, előzetesen és személyesen találkozzunk, így teremtve lehetőséget egymás kölcsönös megismerésére és a Kollégium bemutatására. Mindezekkel a közvetlenebb, baráti légkör megteremtését céloztuk meg, ami nagyban hozzájárult vendégeink nyitottságához, és ami által sokkal többet kaphattunk tőlük, mint egy átlagos konferencia előadáson.

A programok közül nem hiányozhatott a kultúra, a sport és az aktív pihenés sem. A Népfőiskola uszodája és szaunája a szabadidőben mindig rendelkezésre állt. Nyaranta a kollégiumok sportban is összemérhették képességeiket: fociban, röplabdában, csocsóban, sakkban és ping-pongban álltunk egymás mellé a képzeletbeli rajtvonalnál. Rendre visszatérő eseménynek számított a táncház, aminek segítségével körbejártuk majd’ a teljes Kárpát-medencét. A két év alatt részünk volt irodalmi estben, Benkó Dixieland Band koncertben, borkóstolóban, könyvbemutatókban és történelmi megemlékezésekben.

Mindegyik képzési alkalomnak volt egy plenáris része, amit a többi kollégiummal együtt hallgattunk meg. Ezek vendégei minden esetben nagyobb érdeklődésre számot tartó, életükkel elénk példát állító személyiségek voltak, de több előadást hallhattunk vezető politikusoktól, miniszterektől, államtitkároktól, művészektől és egyházi személyektől. Itt kell szót ejtenünk arról a két másik kollégiumról is, amelyek képzései velünk párhuzamosan futottak. Az Apor Vilmos Közéleti Kollégium résztvevői olyan katolikus fiatalok voltak, akik ebben a két évben készültek fel későbbi, közéleti szerepvállalásukra. A Balázs Ferenc Kollégiumba járók pedig azzal a szándékkal érkeztek alkalomról alkalomra Lakitelekre, hogy a Kárpát-medencében kiterjesszék a népfőiskolai mozgalmat, hasonló intézményeket hozva létre. Ezúton kívánunk nekik szép és tartalmas sikereket!

A magunk mögött hagyott két évet az élmények gyorsan elröptették, bár minden alkalommal, amikor megérkeztünk a Népfőiskolára, úgy éreztük, megállt az idő. Szervezőként ilyenkor nem volt más, csak a kollégium. Az egészséges izgalom, hogy minden a helyén legyen, a kollégisták és a vendégek fogadása, az időterv tartása, a színfalak mögött végzett simítások teljes embert és maximális odafigyelést igényeltek. Ebben a szerepkörben (is) rendkívül jól kiegészítettük egymást szervezőtársammal, Feleségemmel, akivel egy emberként vittük végig a hétvégéket és a nyári egyetemeket. Hála a Népfőiskola munkatársainak, nekünk csak kollégistáinkra, vendégeinkre és saját programunkra kellett odafigyelnünk, amivel nagyon nagy terhet vettek le a vállunkról.

Kollégistáink 2011 februárjában ismeretlenként érkeztek, és a kétéves program végére érve barátként, családtagként hagyják el a Népfőiskolát. A Szent-Györgyi Albert Kollégium résztvevői egy kicsit saját otthonuknak is tekinthetik ezt követően az intézményt, hiszen ennek az időszaknak ők is aktív résztvevői, sőt, formálói voltak. Ez alatt a két év alatt mindannyian gazdagodtunk, amit több közös konferencia, szakmai találkozó, szeminárium és publikáció is fémjelez, nem beszélve az eljegyzések, esküvők és született gyermekek említésre méltó számáról. Kollégistáink családtagjainak támogatása nélkül azonban elképzelhetetlen lett volna sikerre vinni programunkat. Ők voltak azok, akik a lakiteleki hétvégén az otthoni tüzet őrizték, akik a gyerekekre vigyáztak, akik házastársaikat arra a pár napra nélkülözték. Bízunk benne, hogy a Népfőiskoláról hazaérkezve a család is gazdagodott, kapott valamit abból, amit a hétvége vagy a nyári egyetem kollégistáink számára jelentett: szellemi felfrissülést, kikapcsolódást, új szemléletet, gondolatokat, tapasztalatokat. Szervezőként végső soron egy célunk volt: adni. Úgy érezzük, hogy ez alatt a két év alatt sokat adtunk, de még többet kaptunk, elsősorban szeretetet, őszinte gondolatokat és sok apró kedvességet. Köszönjük Nektek, Barátaink!

Kristóf Péter                                      
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezője