2021. szeptember 25. szombat Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina, Pál napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


Szent-Györgyi Albert Kollégium

A 2012. december 14-16. között tartott, tizedik képzési alkalmával véget ért a Szent-Györgyi Albert Kollégium tudományos, szakmai és közéleti képzési programja. A Kollégiumot elvégző hallgatók ugyanakkor egyöntetűen úgy határoztak, hogy együttműködésüket rendszeres találkozások megszervezésével tovább folytatják.

A 2012. december 14-16. között tartott, tizedik képzési alkalmával véget ért a Szent-Györgyi Albert Kollégium tudományos, szakmai és közéleti képzési programja. A Kollégiumot elvégző hallgatók ugyanakkor egyöntetűen úgy határoztak, hogy együttműködésüket rendszeres találkozások megszervezésével tovább folytatják.

A Szent-Györgyi Albert Kollégium programjának meghirdetésére 2010 őszén került sor. A képzés olyan fiatal oktatókat, kutatókat, a tudománnyal, valamint annak eredményeivel foglalkozó szakembereket várt soraiba, akik felelősséget éreznek a magyar tudomány iránt, akik ismereteket kívánnak szerezni a tudománykommunikáció, a kutatásmódszertan, az innováció menedzsment és a tudománypolitika terén, és akik részévé szeretnének válni egy összetartó közösségnek és szellemi műhelynek.

A Kollégium 2011 februárjában kezdte meg munkáját, tagjai összesen nyolc képzési hétvégén és két nyári egyetemen találkoztak a Lakitelek Népfőiskolán. A közösséggé válás útját olyan mérföldkövek jelölték ki, mint egy kárpátaljai, tudománynépszerűsítő misszió, csíksomlyói zarándoklat, részvétel a World Science Forumon, valamint több, közös konferencia vagy publikáció, továbbá szakmai és baráti találkozók sokasága. Mindezek egyfajta bizonyítékai annak, hogy a közösség a Népfőiskola falain kívül is aktivizálta magát, megalapozva ezáltal a képzési program lezárultát követő együtt maradás feltételeit.

Az utolsó képzési hétvégénket – szokásainkhoz híven – ezúttal is a nyitó körrel kezdtük, ahol mindenki beszámolt arról, mi történt vele szeptember végi találkozásunk óta. Ismét sok szép élményről és elért tudományos eredményről hallhattunk, a rövid beszámolókban helyet kaptak családi eseményekről szóló fényképek is.

A nyitó kört kollégistatársunk és egyben a Bonus Bonorum Borrend tiszteletbeli tagja, Komáromy Attila által felajánlott és levezetett borkóstoló követte. A borokat nemcsak kóstoltuk, hanem tanultuk is: szó esett a kóstolás fiziológiájáról és filozófiájáról, de a magyar borászat történelméről és mai helyzetéről is hallhattunk. A részletes és figyelemfelkeltő elméleti bevezetőt követte a kóstolás. A módját ennek is megadtuk – minden kollégista saját gravírozott boros poharat kapott, amelyen a Kölcsey ház emblémája, valamint egy felirat látható: „Lakitelek Népfőiskola, Szent-Györgyi Albert Kollégium, 2011-2012”. Bár a nagyszerű és finom borok gyorsan fogytak, és hamar a kóstoló végére értünk, éjjelig együtt maradtunk a Kölcsey házban, meséltünk, hosszasan beszélgettünk. Ezt követően átvonultunk a pince klubba, ahol már várt ránk az a fából faragott oszlop, amelyet végül – befaragott neveinkkel ékesítve – emlékül hagytunk magunk mögött a Népfőiskolán. Néhányan rögtön, még éjjel neki is álltunk neveink vésésének, ami nem volt egyszerű feladat, így egy-egy név kifaragása 20-30 percbe is beletelt.

A szombat délelőtti plenáris előadás meghívott vendégeként Pápay Balázs, a Kossuth tér átépítéséről szóló Steindl Imre programról, míg Varga Mihály, tárca nélküli miniszter az IMF-tárgyalásokról, hazánk gazdasági-pénzügyi állapotáról és lehetőségeiről beszélt.

Az előadásokat követően került sor a három, párhuzamosan futó kollégium beszámolóira, amelynek keretében gyors visszatekintést kaptunk a mögöttünk hagyott két évben végzett munkáról, a népfőiskolai hétvégékről és az intézmény falain kívül végzett tevékenységeinkről. A beszámolót az Apor Vilmos Közéleti Kollégium részéről Taczman Andrea, a Balázs Ferenc Kollégiumtól Balázsi Károly tartotta. A Szent-Györgyi Albert Kollégium két „arca” egy belső szavazás alapján Temesvári Rita és Kárpáti József lett. Összegző gondolataikban kifejtették, hogy a Kollégium elérte célját, hiszen a két év alatt mind a tudomány embere, mind pedig a lélek embere sok értékkel gyarapodott.

Ezt követte az a pillanat, amikor sor került a Szent-Györgyi Albert Kollégium Metszetek, ahol gondolataink összeérnek címet viselő kötetének bemutatására. A kollégisták kilenc csapatot alkotva kilenc fejezetet írtak. A témákat egy hosszú egyeztetési folyamat során a szerzői közösségek maguk alakították ki, a tartalmak megírására pedig a 2012 februárja és augusztusa közötti idő szolgált. A kötet megjelentetése legalább volt annyira cél, mint út. Cél, ami mindannyiunk szeme előtt ott lebegett már a kezdetektől fogva, és aminek elérésére mindannyian törekedtünk. Út, aminek bejárása során megannyi helyzetet éltünk át együtt, ami hozzásegített minket csakúgy egymás jobb megismeréséhez, mint a legkülönfélébb képességeink fejlesztéséhez.

A kötet főszövegét alkotó kilenc fejezetet olyan egyéb tartalmak díszítik, mint Lezsák Sándor köszöntője, a Kollégiumról szóló gondolatok, a fejezetek rövid összefoglalásait tartalmazó, olvasói útmutató, a képzést elvégző 41 kollégista portréja, a Kollégium saját vendégeinek listája, egy színes tabló, valamint köszönetnyilvánítások sora.

A kötetet Kristóf Péter szerkesztő, a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezője mutatta be, megköszönve egyúttal Lezsák Sándor támogatását és Agócs Sándor, a gondolatainkat könyv formájába öntő Antológia Kiadó vezetőjének munkáját.

Délutáni programunk elején nagy erőkkel nekiláttunk neveink kopjafába faragásának. Mindez leginkább a rendelkezésre álló rövid idő miatt tűnt nehéz feladatnak. Akadt, aki 10 perc alatt végzett, de volt, aki akár fél órát is eltöltött a feladat teljesítésével.

A faragási munkálatokat bő egy órára félbe szakítottuk, ugyanis a délután folyamán következtek az utolsó tízperces előadások. Bacskai Katinka a hátrányos iskolai kompozícióban jelentkező tanári együttműködés jelentőségéről, Temesi Ottó a kapott talentumok kamatoztatásának fontosságáról, Temesvári Rita „Innokoktél” címmel saját foglalkozási területeiről, Őri Zsuzsanna az általa végzett bioszenzor kutatásról, míg Kertész Gábor a másfél héttel korábban megvédett doktori disszertációjáról és annak témájáról, a postai egyetemes szolgáltatás teljes postapiaci liberalizáció hajnalán tapasztalható kilátásairól beszélt. A hallgatóság egy értékelő lap kitöltésével adott visszajelzést az előadók számára, akik az előadásukról készült videó felvétel segítségével is levonhatják majd előadásmódjukkal kapcsolatos következtetéseiket.

Mivel számítottunk arra, hogy neveink kopjafába faragása sok időt fog igényelni, továbbá nem csak saját neveinkre kellett gondolnunk, hanem azokéra is, akik valami miatt nem tudtak a záró hétvégén velünk tartani, ezért már hetekkel korábban elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt a folyamatot felgyorsítani. Temesi Ottótól jött az ötlet, hogy kipróbál majd egy kézi marógépet, és ha beválik, elhozza magával. Kipróbálta, bevált és hozta is magával! Hiányzóink neveinek kopjafára rajzolását követően, az egy-egy név kimarásához szükséges idő ezzel az eszközzel néhány percre csökkent, és szombat éjfélre minden név rákerült az oszlopra. A feladatot ezzel teljesítettük!

A népfőiskolai kollégiumok hagyománya, hogy a záró alkalommal a kollégisták visszanézik azokat a videókat, amelyek a legelső alkalommal, bemutatkozásaikról készültek. Mivel az együtt töltött két év során rendkívül sok fénykép és videó felvétel készült, ezért arra gondoltunk, hogy készítünk egy hosszabb klipet, ami sűrítve összefoglalja a mögöttünk hagyott időszak közös élményeit. A 24 perces film minden lényeges pillanatot igyekezett felidézni, kezdve az első hétvége csoportos bemutatkozásaival, a lakiteleki és a népfőiskolán kívüli eseményeken át egészen a legutóbb együtt töltött pillanatokig.

A képzés résztvevői saját jelenlétükkel tudtak egymás számára a legtöbbet adni, ami egy társaság közösséggé formálódásához nélkülözhetetlen. Szervezőként sokat gondolkodtunk azon, hogyan köszönjük meg a személyes jelenlétet, amellyel alkalomról alkalomra megtiszteltek bennünket kollégistáink. A kollégistáktól minden alkalommal egy táblázat kitöltésével kértünk visszajelzést, hogy részt vesznek-e a soron következő eseményen. A táblázatban található x-ek összesítésének segítségével objektív döntést tudtunk hozni arról, hogy ki vett részt a legtöbb programon. Legnagyobb meglepetésünkre két első helyezés született – ketten voltak ugyanis, akik az összes kollégiumi alkalmon végig jelen voltak, sőt, a kollégium egyéb programjain is szinte kivétel nélkül részt vettek. A „SzAK IRONMAN” fantázianévre hallgató díjat – ami egy gravírozott laposüveg – így Dobján Tibor „Figura” és Rácz Márk vehették át.

A minden hétvégére Londonból hazautazó, valamint a Kollégium kötetének borítóját tervező társunk, Koren Kinga részére egy eozinból készült medált adtunk ajándékba. Csodaszépet alkotott, és alkotása sokunk polcát fogja ezt követően díszíteni, mindenkor emlékeztetve mindannyiunkat egymásra és Lakitelekre.

A karácsony közelsége vágyat ébresztett néhányakban, hogy kezdeményezzenek egy ajándékozási ceremóniát, így Vörös Judit és Várnagy-Tóth Zsombor javaslatára – nem a „szokásos” módon, névhúzással, hanem játékos formában, megszerveztük a magunk kis karácsonyát. Mindenki hozott magával valami vicces, nem drága, szépen becsomagolt ajándékot, amit egy közös asztalra helyezést követően körül álltunk. Mindenki kinézett magának valamit, majd a rajtpisztoly eldördülését követően lecsapott rá. A kibontást követően kört alkottunk, majd mindenki bemutatta, mit talált választott csomagjában. Ezután elindult körbe két dobókocka, és aki 6-ost dobott, annak el kellett cserélnie saját ajándékát valakiére. A két kocka öt percig járt körbe-körbe, majd mindenkinél az az ajándék maradt, amit az idő leteltekor éppen a kezében tartott. Volt nagy küzdelem és izgalom néhány, dizájn centerbe illő ajándékért! Végül, mindenki sajátjaként, gyermeki örömmel szorította magához a nála lévő ajándékot.

A két esemény emelkedett hangulatot kölcsönzött az előttünk álló éjszakának. Átvonultunk a bárba, illetve a pince klubba, ahol folytattuk a nevek faragását és belevetettük magunkat a kollégium kétéves képzési programjának utolsó éjszakájába. Éjfél után nem sokkal mindenki végzett a faragással, és feljött a pincéből a bárba, hogy kipihenje a fáradalmakat. Ez volt az a pillanat, amikor azon vettük magunkat észre, hogy kollégistáink körbeállnak minket, elhalkul a zene és előkerül egy könyv, egy újság és egy nagyobb méretű doboz. A könyv egy emlékkönyv volt, amiben kollégistáink személyes üzenetükkel és egy-egy saját fényképpel köszönték meg a Népfőiskolán töltött két évet. Az újság a Petőfi Népe 2012. október 25-i számát tartalmazta, amiben az újság arról számolt be, hogy a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának döntése értelmében a Kátay-ösztöndíjat 2012-ben Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter kapták. A nagy doboz pedig egy csodaszép étkészletet, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rippl-Rónai-mintás tányércsaládját tartalmazta. Mindig a Kollégium fog eszünkbe jutni, amikor ebédünket az ajándékba és egyúttal emlékbe kapott tányérokból fogyasztjuk és örömmel, jó szívvel forgatjuk majd az emlékkönyvet, benne a Szent-Györgyi Albert Kollégium kincseivel. Köszönet érte! Az éjszakát a bár zárását követően a klubhelyiségben folytattuk. Már kezdett világosodni, amikor nyugovóra tértünk, így hamar eljött a vasárnap reggel.

Szintén egy kollégiumi hagyomány, hogy a búcsúzó kollégisták egyperces videó üzenetben elmondják, mire számítanak húsz év múlva, azaz esetünkben 2032-ben. A felvételekre a reggeli órákban került sor. Ezt követően a három kollégium utoljára gyűlt össze a Kölcsey házban, ahol Lezsák Sándor jövőbe mutató elköszönését hallgathattuk meg. Elnök Úr szólt a „népfőiskolai mozgalom” terveiről, valamint a Lakitelek Népfőiskola nagyszabású fejlesztéséről. Keményen hangzottak azok a mondatok, ami szerint ilyen formában egyik kollégium sem térhet vissza a Népfőiskolára. Mindezt szomorúan, ugyanakkor megértéssel vettük tudomásul – mindhárom kollégium egyszeri és megismételhetetlen. Nem lesz második Apor Vilmos Kollégium, Balázs Ferenc Kollégium vagy Szent-Györgyi Albert Kollégium, és ez így van rendjén!

A búcsút követően kivonultunk a Kölcsey ház elé, ahol közös fénykép készült a három kollégiumról, majd együtt elindultunk, hogy egy-egy gyertyát helyezzünk el és egy-egy dalt énekeljünk el a kollégiumok három névadójának – Szent-Györgyi Albert, Balázs Ferenc és Apor Vilmos – szobránál. Mi az „Elindultam szép hazámból” című dalt énekeltük el. Miután a másik két kollégium is előadta az általa választott éneket, megkerestük az emlékoszlopok számára kijelölt helyeket, majd néhányan a vállunkon odacipeltük a súlyos faragványokat és elhelyeztük azokat az előre elkészített állványok közé. Itt ismét Lezsák Sándor mondott néhány gondolatot, majd a Balázs Ferenc Kollégium unitárius lelkésze megáldotta az emlékoszlopokat. Körülálltuk saját „emlékművünket”, majd hálát adva a Jóistennek, és egyúttal visszaemlékezve Illyés Eszter, októberben elhunyt kollégistatársunkra, egymás kezét fogva elimádkoztunk egy Miatyánkot.

Egyetlen programunk maradt a délelőtt végére, mégpedig a záró kör. Utoljára gyűltünk össze és ültünk körbe a Kölcsey házban. Egy gombolyagot kézről kézre adva, hálót szőve mondtuk el egymásnak a mögöttünk hagyott két nappal és a lezárt két évvel kapcsolatos gondolatainkat. A búcsú pillanatai voltak ezek. Mindannyian tudtuk, éreztük, hogy valaminek a végére értünk, a Lakitelek Népfőiskolán ilyen formában többször nem találkozunk, ugyanakkor egybehangzóan állítottuk, hogy mindez valaminek a kezdete is: a Szent-Györgyi Albert Kollégium életének új fejezete nyílik. Együtt maradunk, és együtt maradásunkat évi több alkalommal sorra kerülő találkozókkal erősítjük majd meg. Megegyeztünk, hogy ezt követően minden év áprilisának utolsó hétvégéjén valahol összegyűlünk, ami 2013-ban az április 26-28-i hétvégét jelenti.

„Fényűzés a jó kapcsolat” – mondta Lezsák Sándor elköszönésekor. Mi, a két év alatt fényűzésben éltünk, sűrű hálózatot, erős szövetet építve ki egymással csakúgy, mint a Kollégium közelében lévő vendégeinkkel, előadóinkkal, barátainkkal. A Lakitelek Népfőiskola Szent-Györgyi Albert Kollégiumának kétéves képzési programja ezzel lezárult, maradandó lábnyomot hagyva maga mögött. Mindannyian gazdagabbak lettünk megannyi értékes élménnyel, tudással, tapasztalattal és barátsággal. Valami lezárult, de nem ért véget. A tartalom változatlan marad, mégis új értelmet nyer, és a forma is változik. Bár együtt maradnunk nehezebb lesz, de az elmúlt két esztendő elengedő üzemanyagot biztosít ahhoz, hogy együttműködésünket mindig újabb és újabb minőséggel töltsük meg, lendületet adva közösségünknek a továbbhaladáshoz. A Népfőiskola megtanított minket saját lábunkra állni, útravalót is bőséggel adott, és az első lépéseknél is fogta kezünket. Járni és futni, mi több, repülni, azonban nekünk kell megtanulnunk!

Kapott talentumainkkal, melyek már közösségünkben és egymásban is testet öltenek, a jövőben is jól kell gazdálkodnunk!

Használjuk fel ezeket a magunk, a szűkebb és tágabb környezetünk épülésére, további értékek teremtésére és újabb lángok fellobbantására!

Szép volt, SzAK! Szép lesz, SzAK!

Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter,         
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezői         


   

   

   

 

 

(Nagyításhoz kattintson a képekre!)