HALÁSZ GERGELY, az Ipolyság Kollégium technikai szervezője megnyitóbeszédében a vidéket kincsesládához hasonlította, és felidézte, hogy nem véletlenül szentelt a térségnek kitüntetett figyelmet már a 19. szd. végén, a 20. szd. elején több híres népdalgyűjtő (Bartók Béla, Kodály Zoltán…) és néptáncgyűjtő. A Helembától Nagycsalomjáig húzódó vidéken évtizedek óta tapasztalható lüktető népi kultúra és hagyományrendszer segített a magyarságnak a megmaradásban és az elmúlt évtizedek túlélésében.
Halász Gergely hangsúlyozta, hogy az Ipolyság Kollégium könyv nem monográfia, nem az egyes vizsgált településekről kíván tökéletes és kimerítő képet adni, hanem legfőbb célja egy sokrétű szempontrendszer alapján a térség egészének részletgazdag, átfogó bemutatása.
A technikai szervező hangsúlyozta, a könyv műfajilag részben pillanatkép, részben erőforrás leltár. Pillanatkép, mert ha pár évtized múlva a jövő generációi kezükbe veszik, megismerhetik belőle, miként élt 2022-ben az alsó-ipolymenti palóc magyarság. Erőforrás leltár, mert a kutatók a térség esszenciáját, színe-javát összegyűjtötték, kategorizálták és megjelenítik benne, mindazokat a materiális és immateriális értékeket, amelyek az Alsó-Ipolymentén élők identitását és magyarságtudatát adják. Halász Gergely kifejtette: „Az értékek kapaszkodók, erre lehet jövőképet építeni, a jelenben összekapcsolják a múltat a jövővel és jelentős megtartó erőt eredményeznek.”
JÁMBOR MÓNIKA, az Ipolyság Kollégium szakmai vezetője beszédében kifejtette, nagy örömet okozott számára a kutatásban való részvétel és szakmai együttműködés. Azt tapasztalta, hogy az első kör után a kutatók úgy jöttek vissza októberben, hogy a májusban felkeresettek mind barátként, örömmel várták vissza a fiatalokat, holott eddig még egymás létezéséről sem tudtunk. „A kutatók mindent rögzítettek, feljegyeztek fotóztak, amit felfedeztek a mi vidékünkön. Talán erre még nem is volt soha példa, hogy az Alsó-Ipolymente 35 településének lakossága egy teremben találkozzon egymással, barátok a barátokkal, ismeretlenek az ismeretlenekkel és kialakuljon egy szövetség, ami itt a Felvidéken a magyarság számára nagyon fontos.”
ZACHAR PÁL, Ipolyság polgármestere elmondta, örömére szolgál, hogy Ipolyság helyt adhat egy ilyen rendezvénynek. Kifejtette, sokszor esünk abba a hibába, hogy a helyben élők nem látják, milyen értékek is vesznek körbe őket, így mindig jól jön, ha egy külső szemlélő rámutat ezekre és felhívja rájuk a figyelmet. A polgármester megemlítette, hogy ő maga is értékmentőként, értékőrzőként tevékenykedik, így kiemelten fontosnak tartja a kutatást, ami rámutat arra, hogy a térség egy ezeréves magyar jelenléttel büszkélkedhet, „amelynek meg kell találni a nyomait és le is kell tenni a nyomait”. „Ennek a most élő generációnak, mindannyiunknak a feladata, hogy a mának a nyomát letegyük, hogy az utánunk jövő generációknak legyen miből kiindulniuk, jobban megértsék, hogy mi történt ezekben az években és azt hiszem, hogy kis túlzással az örökkévalóságban való gondolkodás tud előre vinni egy nemzetet.” Zachar Pál hangsúlyozta, sok nemzet tűnt el és nyelv veszett el a világtörténelem végtelen tengerén, ezért mindenki felelőssége, hogy tudása-tehetsége szerint mit tesz hozzá személyesen, hogy a nyelv, kultúra és a nemzet tovább élhessen.
A megnyitóbeszédeket 11 kutatócsoport településenkénti prezentációja követte, ahol ismertették az adott falvakban szerzett tapasztalatikat, átélt élményeiket, levont konklúzióikat. A kutatásban 42 fő vett részt. A diákok és oktatóik felvidéki és magyarországi egyetemekről érkeztek.
A frissen megjelent kötetet LEZSÁK SÁNDOR a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola alapítója és a Kárpát-medencei Értékfeltáró Kollégiumok ötletgazdája mutatta be.
A Magyar Országgyűlés alelnöke beszédében kitért arra, hogy az előadások alatt folyamatosan a vágyakozás kerítette hatalmába, mert szívesen ott lett volna az egyes beszélgetéseknél, majd hozzátette: 10 éve fogadták el a Hungarikum törvényt a Parlamentben és egy Hungarikum mozgalmat is indítottak, ennek képezi szerves részét az Értékfeltáró Kollégium sorozat, amelyben az Ipolysági Kollégium a huszonkilencedik. Összesen 1200 fiatalt sikerült eddig ezekbe a programokba bevonni. „A fiatalok olyan élményekhez, tapasztalatokhoz jutnak, ami mindenképpen beépül az életükbe és gazdagítja őket. Közösségek jönnek létra a résztvevők között, a rengeteg egyetemista között barátságok születnek, sőt házasságra is volt már példa.”
Szabó Dezső gondolatait – „minden magyar felelős minden magyarért” – átfordítva minden „ipolysági felelős minden ipolyságiért”, a sor hosszan folytatható lenne, minden településen élőnek rendkívüli a felelőssége honfitársaikért. A Lakiteleki Népfőiskola alapítója úgy folytatta, hogy az 1100 esztendeje fennálló szellemi, tárgyi, föld alatti és feletti értékek és tudás mellett megjelennek az értékőrző emberek is, akik a közösség érdekében természetes módon kitartóan tevékenykednek.
Lezsák Sándor felidézte fiatalkori élményét, amikor többször gyalogos módon barangolt a Felvidéken és megismerkedett Csáky Károllyal, Hrubik Bélával és másokkal. A kézirat átlapozásával feltünedeztek lelkében a régmúlt történései.
Beszédét az alábbi gondolatokkal zárta: „Adventkor, amikor a többség elmegy Megváltót nézni, van, akinek otthon kell maradnia, mert a nyáj nem maradhat őrizetlenül. Körülöttünk és a nyáj körül gonosz és mohó vágyakozás tapasztalható. A Kárpát-medencét járva sokszor éreztem, hogy aki otthon maradt, annak mekkora felelőssége van, és hogy döntésével mekkora személyes áldozatot hoz.” – majd hozzátette: becsülendő, aki helyben marad, és itt képzeli el az életét, ennek van kiemelt jelentősége, az értékeknek, mert nem mi őrizzük az értéket, hanem az értékek őriznek minket. Hangsúlyozta: hisz benne, hogy a kis településeknek nagy jövője lesz – ha az infrastruktúra megfelelő – a Covid után ugyanis sok család átértékeli az élethelyzetét és a vidéket választja újdonsült lakóterületeként.
Szavainak a jól ismert sorokkal adott nyomatékot, „Kicsi fehér templomokban most minden erők tömörülnek, kicsi fehér templompadokban a holtak is mellétek ülnek. Nagyapáink, nagyanyáink szemükben biztatás, vagy vád: ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát!”
A rendezvényen a lakiteleki Kösöntyű Néptánccsoport és az ipolybalogi Bukréta Folklór Csoport produkciója emelte az ünnepség fényét, valamint az egyik kutató, Drimmer Julianna két lélekmelengető palásti népdallal kápráztatta el a megjelenteket.
