Egyetlen pillanat

     Vass Dániel klarinét- és fotóművész megtalálta életében a tökéletes harmóniát. S nem csak a zene és a kép világában, de az életében is. Bárhol is járt a nagyvilágban, aktívan részt vett a zenei- és közéletben, a kultúra szervezésében, a pillanatok megörökítésében és mindig hűen megtartotta, ápolta és képviselte magyarságát, s híven szolgálta hazáját. Mostanáig. Teremtője „hazahívta”, hogy személyesen köszönje meg neki eddigi szolgálatait és elfoglalhassa méltó helyét, amelyet az Úr készített számára.  

     S bár a világ teremtőjéhez képest a mi szavunk egy halk emberi dadogás - dallamok és képek nélkül – mégis őszinte szívvel, s tiszta lélekkel, hadd mondjuk mi is:

Kedves Vass Dániel!

Köszönjük!

Köszönjük az Istennek, hogy nekünk voltál s megajándékozott minket Veled!

Isten áldjon!       

VASS DÁNIEL klarinét- és fotóművész. Budapesten született 1953. április 26-án. Édesanyja Dr. Kaposi Edit tánctörténész, édesapja Vass Lajos karnagy-zeneszerző. A szülői ház légköre eleve meghatározta a művészetek iránti vonzalmát. A zuglói Hunyadi János Zenei Általános Iskolába járt, amely akkor országos hírű volt, kiemelkedő énektanításáról. Az iskolát akkoriban többször meglátogatta Kodály Zoltán, többek között Benjamin Britten és Isaac Stern társaságában. Közben képzőművészeti adottsága is megmutatkozott, Búza Barna szobrászművész és Vincze Lajos festőművész bíztatására rajzolt és festett.  Képeivel számos díjat nyert.  Végül a muzsika mellett döntött és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába klarinét szakra jelentkezett. Itt Vécsei István irányítása alatt 1967-ben végzett, majd a Zeneművészeti Főiskolára került, ahol Meizl Ferenc osztályában klarinét tanári végzettséget szerezett. 1974-ben Svájcba költözött, ott folytatta tanulmányait és a zürichi Konzervatóriumban Hansjürg Leuthold kezei alatt magasabb fokú végzettséget szerezett. Közben zeneiskolákban tanított. 1976-ban felvételt nyer a lugánói székhelyű Rádiózenekarba. Huszonöt éven át, 2001-ig tagja volt az együttesnek. A nyolcvanas évek elején kezdett a fényképészet felé komolyabban fordulni. Első lépéseit Saáry Éva, Odette Rüedi és Vincenzo Vicari lugánói fotográfusok segítették, valamint Helmuth Gernsheim professzor barátság vezette el a portréfotózáshoz. Számos kiállítása volt többek között a wetzlari Leica Galerie és a Budapesti Fotográfiai Egyesület is bemutatta képeit. Munkásságában rátalált a zenekari munka és fotózás harmóniájára és az együttes akkori művészeti vezetőjével Pietro Antoninivel egyeztetve, 1993-ban elkezdte a zenekar életét, a karmestereket és a szólistákat fotókon dokumentálni. Az ezekből összeállított válogatásait nagy érdeklődéssel fogadta a közönség a budapesti, debreceni és hajdúböszörményi kiállításokon, amelyekről a Duna Televízió is részletesen tudósított. Különös örömmel töltötte el a müncheni székhelyű ECM lemeztársasággal való együttműködése. A 70 éves Heinz Holligerről készült sajtófotók is az ő alkotásai. 2010-ben a lakiteleki Népfőiskolán volt kiállítása. 2020. augusztusában költözött végleg vissza, haza Magyarországra.